Képzeld el a következőt: úgy tanulsz angolt, hogy közben indítasz egy
blogot, és megtanulod azt szerkeszteni. Nemcsak fogalmazni tanulsz meg,
hanem a mondókádat igényesen megszerkeszteni, képekkel illusztrálni és
közzétenni a neten. Továbbá megtanulod, hogyan szabályozhatod, kinek
legyen elérhető: ha úgy tetszik, csak a tanárod és te látjátok, ha pedig
büszke vagy a munkádra, megoszthatod az ismerőseiddel, vagy akár a
világgal. Azt is megtanulhatod, hogyan lehetsz ebben hatékony.
Ennek
hatalmas előnye, hogy egyrészt sokan vannak úgy a webszerkesztéssel,
hogy amikor tanulják, épp nincs mondanivalójuk. Ha pedig nem tudják
valóságos dolgokhoz kötni, nem igazán rögzül, illetve elfelejtődik.
(Arról nem is beszélve, hogy sem az iskolában, sem a tanfolyamokon nem a
könnyen kezelhető dolgokat tanítják.) Másrészt, írni rendszerint
magyarórán tanul az ember, ami megint csak nem túl életszerű. Itt
egyszerre tanulsz angolul, írást, szerkesztést, és publikálást. Tudod,
mekkora erő rejlik ebben?
Ehhez nem kell mást tenned, mint angol magánoktatásra jelentkezni, és jelezni az igényedet.
